A HALANDÓSÁG FELTÉTELEI >> KRITIKÁK

“Hód műveiben rendre kirajzolódik sajátos munkamódszere is, amely bizonyos szempontból azonos a művel; transzparenciájában titok marad, ugyanakkor kialakultságában is nyitott, izgalmas és termékenyítő bizonytalanságokat rejt. Feszültségét a különböző eredőjű improvizációs módok kvázi szabadsága és a struktúra meghatározottsága együttesen adja. Az összeszokottságában is egyéniségeket mutató nagyszerű előadói kvartett érzi és éli a darabot, s benne és általa önmagát. A változatos, olykor extrém módon viselt ruhadarabok, fejre tekert pólók, elfordult melltartók, farpofák közé szorult gatyák részben felfedik a „mozgó anyag szerkezetét”, az izmokat, ízületeket, mellet, herezacskót, péniszt, amit most egy női kéz is megragad, ám a szerv, hál’ istennek, a szakítópróba ellenére is helyén marad… De épp a legszélsőségesebb akciókból hiányzik minden erotika; valamiképp tárgyiasulnak a testrészek, sőt, a testek is, s ebben az eszközjellegű múlandóságban van valami démoni, valami több a testnél, egy öntudatlan, tudatmélyi elem, amit már nem lehet megszólítani. Valami reménytelenül infernális. Haláltáncszerű.”

Péter Márta: A halandóság feltételei adottak, tanckritika.hu, 2014. szeptember 11.

“Kíváncsiság és szégyenérzet nélkül nyúlnak ruhához és testhez: mindent szabad, ami nem tilos. És most semmi sem tilos.”

“A kötőfékek nélküli létezésben való találkozások, az egymással és önmagukkal való játszás folyamatos elfogadása, ahogy a másik iránti feltétlen bizalom szintén, előre-hátra szétömlik az előadáson.

Mint tudjuk, egyszer aztán a Paradicsom is bezár. Tényleg tudjuk?”

“Hód Adrienn olyan alkotó koreográfus, aki ha botlik, ezt is előrefelé teszi. Ráadásul az utóbbi évek jelölései és az évad legjobb kortárs táncelőadásának járó Lábán Rudolf-díj kétszeri elnyerése jelzi, hogy mostanában nem nagyon botlik.”

Török Ákos: Zajok az édenkertből, 7óra7, 2014. szeptember 16.

„Hód stílusparódiát csinál, mely használja, de élből kifigurázza az opera- és színjátszás kulisszahasogató kliséit (első tétel), a klasszikus balett manírosságát (harmadik tétel), sziporkázóan játszik a giccsel (második tétel), miközben hangsúlyosan épít a táncosok önmagából kivetkező, nyersen brutális, zsigeri színpadi létezésére is: szinte kiparancsolja belőlük soha nem látott arcaikat”

Králl Csaba: Őrültséggel teljes, revizoronline.hu, 2014. október 14.

„Az előadás inkább az új ötletekből fogy ki, de a szuszból nem. Talán ez is a lényeg, orrunk alá dörgölni az emberiség vissza-visszatérő viselkedésmináit, fiatalkori zsengéket és böhöm túlzásokat. Ez az elszántság, ez az ügyesen és faragatlanul felépített ereszdelahajam mindent visz!”

Donald Hutera, az Aerowaves Spring Forward Festival-on, 2015 április

„Érzelmi drag show. A testek csak szőr mentén vannak eksztázisban, de mindez külsőt és belsőt egyaránt megmozgatja.”

Mateusz Szymanówka az Aerowaves Spring Forward Festival-on, 2015 április

„A disszonáns, hangos szépségben a zárójelenete valójában csak egy szünet, hiszen ez az ütős darab sosem kezdődött el és sosem fog véget érni.”

Gaia Clotilde Chernetich az Aerowaves Spring Forward Festival-on, 2015 április