AHOGY AZT AZ APÁM ELKÉPZELTE >> ALKOTÓI HÁTTÉR

  • A test és az azt körülhatároló közeg és találkozása határozta meg a fizikalitást. Nem egy fénnyel jelölt színpadot határozok meg, hanem a nézők érzékelése, akár hallása által még lefedett teret. A világítás öntörvényű elemként működik, véletlenszerű programon fut, nem a darab dramaturgiáját követi.
  • Az előadó jelen van mint fizikalitás, mint test, mint működő rendszer, és emellett megjelenhet tudattal, érzékeléssel, értelemmel, emberséggel rendelkező testként is.
  • A fizikalitás nem csak látvány, hanem mint hang is érzékelhető: fontos volt az elkerülhetetlen tény, hogy a testek környezetükkel találkozva hanghatást is keltenek. A találkozás zaja.
  • A „ruha- nem ruha” kérdéskör kétféle szempontból érdekelt minket:

1. A ruha le- és felvétele által takart és mutatott testrészek, illetve a teljes meztelenség milyen konkrét képeket, tartalmakat hordoz és hoz elő akaratlanul a nézőben.
2. A test takarásának és megmutatásának folyamatos variálódása, képes-e az idő múlásával elveszíteni fontosságát, jelentéstartalmát?

Képes vagyok-e a cselekvésre összpontosítani és megfeledkezni a meztelenségről, az elővillanó nemi szervekről?

  • A próbafolyamatban kulcsszó volt az „akarat”, ami leginkább a térben való egyirányú mozgásban és a határokkal való szembesülésben valósult meg. Egy irányban tartani a mozgást mindenen keresztül, ameddig a határok engedték.
  • A zenei szerkesztéssel szerettük volna megmutatni a hiányt és a hiány által az „egész” létezését. Ha valami hirtelen rövid időre, töredékként jelenik meg, az megszűnésével felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy létezhetne egészben, tartósan.

Hód Adrienn

„Elmélkedés a kényszermentességen.”

„Hogy táncolnánk egy határtalan térben? Hogyan marad fenn a tánc a próbaterem határain túl, a többiek testén túl, a mozgásrészleteken túl, tehetségünkön túl, a láthatóságon túl? Mi történik ha nem érzékelném a térbeli határokat? Mi történik, ha nem érzékelem az időt a mozgásban? Mi történik, ha egy végtelenített csapdába kerülök?”

Marco Torrice

„Nincs más mód a felismert igazságot kifejezni, mint a szétszedett valóságot a felismerés ihletében újra összeállítani. De a fizikából is tudott dolog, ha valamit szétszedünk, nem lesz többé az, ami volt. A művész emiatt kénytelen különbözni a tudóstól, mert végtelenül sokrétű kutatását az egészre való emlékezéssel, a teljesség iránti ragaszkodással végzi, minden töredéket az egységre vonatkoztatva fog fel. Analitikus munkáját így elevenség kíséri, a születés, a növekedés, az életelv összes vibráló törvényeit önmagában érzi és segítségül működni engedi.”

Erdély Miklós: Montázs-éhség,  Megjelent: Valóság 1966/4.