BASSE DANSE >> ALKOTÓI HÁTTÉR

  • A Mindennapi rutin című kutatói munkafolyamat alatt felhalmozódott anyagra és tapasztalatokra támaszkodtam, amelynek során a következő témákat analizáltuk:
  • tér
  • érintés
  • érzelem
  • idő, energia, statikus és mobil
  • látás, élvezet
  • késztetés, kényszer
  • Ezt követően az érdekelt, hogy a mozgás hogyan hoz létre állapotot a táncosban és ez az állapot hogyan hat vissza a mozgására. Cél volt, hogy az improvizációs mozgásformát ismételhetővé tegyük, tovább formálva így a lassan kibomló, létrejövő sajátos táncnyelvet. Az egyes mozgáskarakterek fixálódtak, színeket, hangulatokat, neveket kaptak. A közösen létrehozott új „testnyelv” szavaira, témáira mindenki a saját egyéni, kikísérletezett és karakteres mozgását, akcentusát tudta megidézni.
  • Emellett egy olyan helyzetet kerestem, amiben a táncosok társasági élethelyzethez hasonlóan jelenthetnek meg: időtöltés, összejövetel, bál, társaság. Így jutottam el a 15. századi udvari zenéhez. A basse danse az első, a legegyszerűbb reneszánsz tánc, lassú és lépegető, fogják az emberek egymás kezét, de nem néznek egymásra, kifelé hajlongnak és mutatják magukat. Ez a hangulat jellemzi a mi előadásunkat is.

 Hód Adrienn

„A próbák kezdetén Adrienn sokat kérdezett az európai zene korai állapotáról: mi volt a funkciója, hogyan működött, fejlődött, alakult a korszakokon át. Alapvetően a középkortól a barokkig jártuk végig az állomásokat. Kiderült, hogy pl. a legkorábbi zenei örökségünk, a gregorián ének alapvetően abban az ókori hagyományban gyökerezik, ahol a zene – legyen bármilyen bonyolult, szerteágazó az alapja – elsősorban improvizáció. A megszerzett zenei tudás birtokában a zene elhangzásának pillanatában a zenész rögtönöz. Ez a mindenkor a jelen pillanathoz kötődés határozta meg, s tartotta életben nagyon sokáig a zenét az egész világon.”

Mizsei Zoltán