GRACE >> KRITIKÁK

“Nagyon pontosan levezett helyzetek ezek, ahol az előadónak jelentős szabadság adatik. A néző mindeközben fürdőzik az előadás gátlástalan, tiszta humorában…”

“A végére mindent, a meztelen testrészeiket, testnyílásaikat is elborító csillámpor sem mázként jelenik meg, hanem a dekonstrukciót, a fogalmi lekopaszítást segíti, miközben újrakonstruál angyali, metafizikai lényeket. Ahogy Hód eddigi koreográfiái, úgy ez sem a meglévő táncstruktúrák elvetését hirdeti, csupán igyekszik bizonytalanná tenni, szétszedni és újraépíteni azokat. A Grace pedig valóban kegyelmi állapot, önpusztító és magát újjászülni képes metatánc.”
Artner Sisso, Magyar Narancs, 2016. február 11.

“A jelzők persze, amelyekkel többnyire jellemzik nagyon találóak: asszociatív, zabolátlan, humoros. Csakhogy ez keves annak érdemi megragadásához, hogy mi tartja össze és teszi revelatívvá,amit éppenséggel a színpadon csinál – olyan erőssé es meggyőzőve, amire már a nemzetközi táncvilág is fölfigyelt.”
Rényi András

“…nem láttam még darabot, amely magát ezt a szürke zónát – a jelenlét es jelentés különbségét, érintkezéseiket és a közöttük óhatatlanul indukálódó feszültséget – állítaná a középpontba, ráadásul roppant mulatságosan.”
Rényi András

“Túl azon amit a Hodworks színész-táncosai expressis verbis elmondanak, eljátszanak vagy amire referálnak – a “szellemkép” azt a szürke zónát teszi láthatóvá, amiben két egymástól idegen terrénum, Gumbrechttel szólva jelentésvilágok és a jelenlétvilágok érintkeznek, s ahol – kisülésük fölszikrázó pillanatainak éles fényében, hideglelős rémületként vagy kirobbanó röhögésként – a nagy művészet voltakeppeni eseménye megtörténik.”
Rényi András

“Az előjáték négyfejű fontoskodó, okoskodó mávész-hisztérikája a végére gyönyörű testek ritmikus frízévé transzformálódik. Izzadtak, csapzottak, szépek es szabadok: bennük a tiszta jelenlét “beszél” önmagáért. Jó művészet ez: éles fényt vet arra aminek rejtekezés a természete.”
Rényi Andras

“…a Grace erősen exponálja a performeri/előadói helyzetet, ugyanakkor az atelier-humor, a metszínházi reflexió nem üres önreflexió (amivel gyakran találkozni a színházban), nem is pusztán a fogyasztó-befogadó számlájára írt avantgárdprovokáció, hanem lépten-nyomon szélsőséges emberi állapotokkal, azok verbális-fizikai megidézésével kapcsolja össze az exhibíció kérdését.”
Varga Anikó

“Intellektuális és gátlástalan, és a kettő összeér.”

” Hód a táncosairól csinált darabot, akiket nagyon jól ismer, és talán még annál is inkább szeret.”
Artner Szilvia Sisso

Forrás:
Rényi András: Tudósítás a szürke zónából – Rényi András, Varga Anikó és Artner Szilvia többhangú kritikája in Színház, 2016. április