SZÓLÓK >> KRITIKÁK

“Érzékenységüket perverzivitásnak, üdítően friss szemléletüket pimasz provokációnak, az improvizációból kimentett, különleges nyelvezetüket kódolhatatlan káosznak is magyarázták már. Ismerős tendenciák, hiszen minden kornak és műfajnak megvan a maga radkiálisan újat akaró csapata.”

“Hód Adrienn tíz éve alapított társulata, a Hodworksz mindössze néhány független alkotóból áll, de mára megváltoztatta a színpadi szabályokat. Például azzal, hogy sorban megszegték, majd azonnal újra is konstruálták azokat. (…) És most született egy összefoglaló jellegű, illetve érzésem szerint korszakzáró mű, amely történetesen szólókból áll. ”

“Kemény, a hétköznapi tájékozódási pontjainkat is megváltoztató két óra volt. Tudnék belől húzni, de a lényeg, hogy a Szólók végtelensége már a saját időmben lüktet tovább.”

“Riadt technocsecsemő, skizofrén parókanő, óriás, emlékező papírszörny sorjázik előttünk, majd táncdalfesztivál fantasyjelmezekben, beéneklés egymás jeleneteibe, végül csak nyugalom és szépség. Olyan giccs, hogy már szinte kozmológia. Kemény, a hétköznapi tájékozódási pontjainkat is megváltoztató két óra volt. Tudnék belől húzni, de a lényeg, hogy a Szólók végtelensége már a saját időmben lüktet tovább.”

Sisso Fogd meg a táncost!, Magyar narancs, 2017. március 9.

“Történt ugyanis, hogy az egyik előadásbeli nagymonológ – igen, monológ, mert Hód Adriennél egy ironikus szómenés is simán lehet szóló – olyan kéjes élvezettel trancsírozta szét a Hodworks munkáit tárgyaló kritikai beszédet, és vele együtt persze a társulat önképét, önmeghatározását is, hisz a kettő nem válik szét élesen, hogy öröm volt nézni és hallgatni.”

“Tipikus Hód Adrienn-es logika nyilvánult meg ebben is. Minden létező dolgot – művészetről, táncról, mozdulatról, testről szerzett ismeretet és tapasztalatot – egy bizonytalansági faktorba nyomni, amiről úgy gondoljuk, biztos tudásunk van (pedig dehogy). Vagy eleve ott keresgélni, a senki földjén, a szürke zónában, amiről nemhogy tudásunk nincs, de előhívása is komoly, kisebbfajta provokációval felérő alkotói és előadói feladat.”

“Hiszen Hód minden idegszálával arra törekszik, hogy az előadás ne szimpla táncprodukcióként, hanem előadó és néző közös történeteként értelmezze magát, ahol a néző nem bújhat el a biztonságot jelentő sötétben, a táncosoknak pedig számolniuk kell a körülöttük ülők reakcióival, létezésével.”

“Valahol az ösztönök, a tudattalan, a vakfolt tájékán kutakodunk megint – ez Hód Adrienn rettegve imádott Bermuda-háromszöge.”

“Nézhetjük közelről, szemlélhetjük távolról, analizálhatjuk innen, boncolgathatjuk onnan: a Hodworks a Basse danse (2011) óta nem tud hibázni.”
http://revizoronline.com/hu/cikk/6589/hodworks-szolok-mu-szinhaz/

“A sorban érkező intenzív érzetek pőresége szép lassan meztelen lelkek dermesztően érzékletes katalógusává alakul. És ezek között a lelkek között mindenki megtalálja önmagát és a szeretteit is. Vannak előadások, színházi pillanatok, amik a tapssal együtt múlnak el vagy másnapra kialusszuk őket, mások napokig kísértenek. És van egy-kettő, amik talán örökre magukkal visznek.”
http://7ora7.hu/2017/03/17/komotos_lelekkatalogusok