Harmonia

Harmonia
Előadók:
Yanel Barbeito, Aaron Samuel Davis, Florent Devlesaver, Gabrio Gabrielli, Carolin Hartmann, Paulina Porwollik, Leisa Prowd, Tamara Rettenmund, Nora Ronge, Andor Rusu, Young-Won Song
 
Koreográfia: Hód Adrienn
Társalkotó: Molnár Csaba
Zene: Gryllus Ábris
Színpad- és jelmezterv: Anna Lena Grote
Fénytervezés: Christian Kemmetmüller
Dramaturgia: Gregor Runge
Dramaturgiai tanácsadó: Szabó-Székely Ármin
Produkciós vezető: Alexandra Morales
Színpad- és jelmeztervező asszisztens: Naomi Darleen Schade
Színpadmester: Lena Maire
 
A Theater Bremen produkciója, a Trafó Kortárs Művészetek Háza és az OFF Alapítvány koprodukciójában.
 
A kultúráért és a médiáért felelős szövetségi kormánybiztos által finanszírozott NATIONALES PERFORMANCE NETZ (Táncművészeti Koprodukciós Alap) és a Goethe Intézet Magyarország támogatásával.
 
További támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Emberi Erőforrások Minisztériuma

Az Unusual Symptoms-szal való együttműködés második kreációja a Harmonia. A brémai társulat művészeti vezetői, Gregor Runge és Alexandra Morales vetették fel, hogy izgalmas lenne a Hodworks munkamódszerét és esztétikáját a „hagyományos táncos testektől” eltérő adottságokkal bíró előadók bevonásával működtetni. Bár a kortárstánc gyakran törekszik az esztétikai és tánctechnikai standardok megkérdőjelezésére és a kodifikálódott táncnyelvek felforgatására, az előadói alkalmasság és tehetség kérdése jellemzően az erős/egészséges/dinamikus/szép/fiatal test koncepciójához és elvárásrendszeréhez kötődik, a színpadokon (és a hozzájuk vezető iskolákban) nagyrészt ilyen táncosokat látunk, és összetételük csak az olyan szigorú konvenciókat működtető műfajok művelőihez viszonyítva tűnik diverznek, mint a klasszikus balett. 

Világos volt, hogy olyan terepre merészkedünk, amely nemcsak a Hodworks alkotói (Hód Adrienn koreográfus, Molnár Csaba társalkotó, Gryllus Ábris zeneszerző és Szabó-Székely Ármin dramaturg) számára ismeretlen, hanem esztétikai, strukturális, politikai és társadalmi diskurzusoktól terhelt, és végeredményben a kortárs (tánc)művészet működését és pozícióját firtatja: Kik jelenhetnek meg a színpadon és mit várunk tőlük? Mit tekintünk újnak, hatásosnak, megdöbbentőnek, relevánsnak, stb.? Milyen más minőségekre törekedhetünk? A más minőségek eléréséhez hogyan és mennyiben kell változtatni alkotói hozzáállásunkon és elvárásrendszerünkön? Hogyan integrálhatóak a professzionális szakmai közegbe azok, akik egyéni adottságaik miatt szorulnak ki belőle? És egyáltalán mit jelent az, hogy profi?

Az előkészítés fázisát ennek megfelelően a kutatómunka határozta meg. Szinkrón és diakrón vizsgálatra is szükség volt, meg kellett ismerkednünk a rendhagyó testeket szerepeltető jelentősebb alkotókkal és társulatokkal, valamint a kultúrtörténeti múlttal. A merítés ekkor még a rendhagyóság jellegét tekintve is nyitott volt, nem akartuk előre megmondani, hogy kik azok, akik elütnek a normától, kíváncsiak voltunk, hogy mi történik, ha a lehető legtágabb kereten belül keressük a brémai társulat táncosai mellé érkező vendégeket. A covid-helyzet kedvezett a kutatómunkának és a projekt-tervezésnek, a jelentkezőkkel való előzetes találkozást viszont lehetetlenné tette – virtuálisan kellett döntéseket hoznunk egy az előadók testi létezésére maximálisan építő folyamat elején.  Gustavo Fijalkow tánctörténész szakértőként orientált minket, a nem-normatív-testű előadók terminust például ő ajánlotta, és segítette az alkotói párbeszédet a Németországban és Nyugat-Európában folyó diskurzusokhoz csatolni, így kialakítva egy angol nyelvű szó- és gondolatkészletet, amely párhuzamosan meghatározta az egész folyamatot a Hodworks-ös magyar „anyanyelvi” sík mellett.

Hamar egyértelművé vált, hogy a szereplők kiválasztása fog ez esetben mindent meghatározni, mivel az ő testi adottságaik jelentik a kreáció nyersanyagát. A virtuális casting során olyan feladatokat határoztunk meg, amelyek (a digitális körülményekhez képest) láthatóvá tették a jelentkezők egyéni mozgásminőségeit, előadói érdeklődésüket és stratégiájukat – vagyis nem arra voltunk kíváncsiak, hogy miben térnek el a normativitástól, hanem arra, hogy előadóként hogyan élnek az adottságaikkal. Egy a covid miatt másfél évesre nyúló szakasz után így kezdtük el a próbafolyamatot 2021 októberének végén, az öt brémai és a hat vendég előadóval. 

A próbafolyamat eleje részben a próbafolyamat kialakításáról szólt, arról, hogyan fogunk tudni együtt dolgozni. Kinek mire van szüksége ahhoz, hogy a számára legkedvezőbb munkakörülmények között próbálhasson? (Hogyan és mennyi idő alatt közelíti meg a próbatermet? Milyen bemelegítést igényel?) Miben vesz részt szívesen, mi számára kihívás és mi fölöslegesen megterhelő? Mit vár ettől a folyamattól? Milyen fokig akarjuk mi külső alkotóként meghatározni a folyamatot és milyen döntéseket akarunk a kezükbe adni? Hogyan engedünk úgy teret, hogy az hozzáférhető legyen és ne eleve korlátozó?

Amíg az első hetek gyakorlatai különböző irányokból nyitogatták az előadói képességeket a tánc-színház-performansz koordináta-rendszerben mozogva, állandó párbeszéd folyt a készülő előadás kívánatos és elkerülendő vonásairól. El akartuk kerülni a disability performance-re sokszor jellemző túlexponáltságot, amely a nem-normatív-testű előadó „szuperképességeit” hangsúlyozza, azt ahogy legyőzi az akadályokat, és ahogy normativizálhatóvá válik. Nem akartuk azt állítani, hogy a nem-normatív-test akadály, aminek csak a legyőzésével érvényesülhet valaki, és azt sem, hogy normatív testű néző számára az empátián keresztül hozzáférhető. És el akartuk kerülni a látványosságá válás dehumanizáló aspektusait is. Olyan közeget akartunk teremteni, amelyben mindenki a saját mozgásstratégiája szerint érvényesül. Olyat, amelyben a brémai társulat táncosai és a vendégek kreatív alkotó partnerként léteznek, s bár az egymás felé forduló óvatos figyelem és állandó visszajelzés a szokásosnál fontosabbá válik, nem szilárdulnak meg a törődés irányai, hanem kölcsönös tapasztalatcserévé alakulnak. Olyan rendszert, ahol az alapoktól újragondolhatóak a bizalom, az intimitás és a testismeret alapvetőnek feltételezett komponensei. (És amely nyitva marad az olyan elemi különbségek számára, amelyek normatív testű közegben sokszor fel sem merülnek: például, hogy nem mindenkire ugyanúgy hat az, ha megkérjük, hogy csukja be a szemét, vagy hogy menjen be a térbe, vagy hogy adjon vissza a saját testével egy mozdulatsort.) A közös nevezőt kerestük, amelyet mindenki megragadhat, aki testben él. A mozgás, a fizikai létezés, az érzékelés, a testben levés örömét és nehézségét, azt a tapasztalatot, ahogy kiteljesedsz abban, amid van, performatív erővé tudod formálni önmagad képviseletét, és ennek színrevitelén keresztül felszabadítod azt, aki egy másik testben a nézőtérről figyel téged.

A berögzült alkotói elvárások és az előadói határok feszegetésének/tiszteletben tartásának átértékelésével alakult ki az előadás valós idejű, megengedő dramaturgiája, amely figyelmet és időt kér a nézőtől is, egyúttal esélyt adva arra, hogy levetkőzze a tekintete megszokott irányait és ítéleteit, megközelítse a rendhagyó testeket, majd részesévé váljon egy a testek valós idejű fizikális igénybevétele által létrehozott közös rituálénak. Csak ez után következhet minden olyan kontextus, ami érzelmes, asszociatív, kulturális, vitatható vagy elemezhető. Minden olyan kapcsolódás, amire vágyunk, de amiben a primer kíváncsiság és a saját normativitásunk iránti vágy általában megakadályoz.

Szabó-Székely Ármin

A brémai Unusual Symptoms és Hód Adrienn (HODWORKS) Harmonia című előadásukban felfedezésre invitálnak: az emberi testet és annak jelentéseit vizsgálják a táncban és a társadalomban. Absztrakt struktúrában kérdőjelezik meg a klasszikus tánc hierarchiáit, ugyanakkor az úttörőnek tartott kortárstánc formáit és narratíváit is játékosan bemozgatják. Mindezt egy látványos szórakozásban és öniróniában gazdag előadásban mutatják be a nézők számára. A nem normatizálható és normatív testű táncosok, zavarmentes nézői figyelmet kérve, megkísérlik újrarendezni a testről, és a köré épült rendszerekről alkotott elképzeléseinket. Céljuk, az emberi fizikum sokszínűségének közös felfedezése és a bevett táncformákra való önironikus reflexió mellett, tekintetünk átigazítása.
 
Az Unusal Symptoms és Hód Adrienn (HODWORKS) első közös munkája a Coexist volt, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy 2020-ban meghívást kaptak a Tanzplattform Deutschland-ra. Ennek is köszönhető, hogy az Unusual Symptoms, a Theater Bremen rezidens tánctársulata és a HODWORKS ismét új közös munkába kezdtek.

Between shared explorations of physical diversity, fun-filled exuberance and a good dose of self-irony, an ensemble of dancers with and without disabilities questions hierarchies of classical dance, but also the supposedly progressive forms of contemporary dance. Asking for the undisturbed attention of the audience, they throw conventional notions of the body and the structures built around it overboard and set about playfully realigning our gaze.

With their first collaboration Coexist, created in 2019, Unusual Symptoms  – the dance company-in-residence at Theater Bremen – and Adrienn Hód  were invited to Tanzplattform Deutschland 2020. Harmonia is their second collaboration.

ABOUT UNUSUAL SYMPTOMS
Unusual Symptoms have been company-in-residence at Theater Bremen since 2012. Originally founded by the French-Algerian choreographer Samir Akika, the company and dance division of Theater Bremen have been co-directed by Alexandra Morales and Gregor Runge since 2018. International coproductions and work with changing guest choreographers and in interdisciplinary constellations characterize their new orientation, with which they have repositioned Theater Bremen’s dance department at the interface between independent scene and municipal theatre. Since then, Unusual Symptoms have worked with internationally renowned choreo graphers such as Faye Driscoll, Máté Mészáros, Núria Guiu Sagarra and Adrienn Hód/HODWORKS. Furthermore they have developed projects with young performers, exchange formats and festivals. In 2020, Unusual Symptoms and Theater Bremen were invited to Tanzplattform Deutsch-
land with two productions.

CONTACT
Gregor Runge & Alexandra Morales
Artistic Co-Directors
Unusual Symptoms / Theater Bremen dance department
grunge@theaterbremen.de amorales@theaterbremen.de
+49 421 3653 323 +49 421 3653 322

facebook.com/UnusualSymptomsDance
instagram.com/unusualsymptoms
www.theaterbremen.de/tanz