Pirkad

Pirkad
Opera
02/08

Előadók: Cuhorka Emese, Garai Júlia / Hadi Júlia / Simet Jessica, Molnár Csaba, Marcio Kerber Canabarro / Bakó Tamás

Élőzene: Mizsei Zoltán

Zenei konzultáns: Sőrés Zsolt Ahad

Konzultáns: Szabó-Székely Ármin, Sőrés Zsolt, Marco Torrice

Fény: Dézsi Kata

Koreográfia: Hód Adrienn

Koproducer: Trafó – Kortárs Művészetek Háza

Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Départs, EU Kultúra Keretprogram, Budapest Főváros IX. Kerület, Off Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ

„Célom volt láthatóvá és eredménnyé tenni a mozdulat erejét. Ez a törekvés elvezetett egy folyamatos cselekvéshez, amit a próbafolyamat alatt „felnőtt játéknak” hívtunk, ahol a folyamatos csinálás és ismétlődés teremti meg a történést. A repetícióval jutottunk el egy-egy mozdulat „időbeli kimerevítéséhez”, a kimerevített egység pedig csökkenthetővé és növelhetővé vált. A csökkentés közelebb hozta a részleteket, ami új perspektívát nyitott meg. A létrejövő mozgásformát a táncosok adott helyzetbeli együttes döntése határozza meg. […] A test önmagában létezik és minden testrész egyenrangú, a táncosok ezzel a tudattal működnek. […] A meztelenségről: a ruha által létrehozott jelentéstartalmat teljesen ki akartam zárni, így a meztelen test lett a jelmez. A meztelenség ugyanakkor a mozgásformák jelentéstartalmát megváltoztatja. A meztelenség homogenizálja, egyenrangúvá teszi a testeket. A meztelenség intim közelséget enged a szemlélőnek. A látvány folyamatosan arra késztet, hogy szembesüljünk a meztelenséghez kapcsolódó viszonyunkkal. Ez a viszony folyamatosan változhat, mert a meztelenség nem csak alkalomszerűen, hanem folyamatosan jelen van. […] Szerettem volna, hogy a néző mindent láthasson a testből, részleteket is. Ne fordulhasson elő, hogy a távolság miatt nem látszik a test, hogy nem látnak bele.” Hód Adrienn

„Mindenáron vissza kell kapcsolni a költészetet a testhez. Nem a test ellen bűnözni, hanem az Eszmék (és a dolgokban levő Eszmék) ellen, amelyek halálosak és fojtogatók. Nem buta szabadosságról van szó, hanem példaértékű bűnökről, esztétikai bűnökről, a szeretetért történő bűnökről. Bizonyos pornókönyvek még mindig be vannak tiltva Angliában. A pornográfiának mérhető fizikai hatása van az olvasókra. Olyan, mint a propaganda, ami megváltoztathatja némelyek életét, mert valós vágyakat tár fel. A mi kultúránkban a pornó legnagyobb része a test iránti gyűlöletből származik. Az erotikus művészet megfelelőbb eszköz arra, hogy gazdagítsa az ént, a tudatot, a gyönyörérzetet, amint ez bizonyos keleti munkák esetében megfigyelhető. Valamilyen nyugati, tantrikus pornó elérhetné azt, hogy galvanizálja egy kicsit a tetemet, hogy felruházza, kifényesítse a bűnözés némi varázsával.” Hakim Bey: Autonóm területek – Káosz: Az Ontológiai Anarchizmus nyomtatványai

Bemutatva: 2013. május 16. TRAFÓ – Kortárs Művészetek Háza, Budapest

A Hodworks Pirkad című produkciója a társulat első olyan bemutatója, ahol a meztelen test megkerülhetetlen módon áll a figyelem középpontjába. A társulat korábbi előadásaival ellentétben a táncosok itt a színpadot klasszikus értelemben használva, zárt egységekben néznek szembe a rájuk nehezedő feladatokkal. Az előadás előrehaladtával testük a komoly igénybevétel során változni kezd, a nézők pedig azt mint egy színpadra zárt, eleven tájat figyelhetik, szokatlan és zavarba ejtő közelségből. A rendkívüli igénybevétel a táncosoktól elmélyült tudatosságot, erőt, kifinomultságot és figyelmet követel. A Pirkad előadása így arra ad lecsupaszított teret és lehetőséget, hogy előítéletmentesen, szabadon merüljünk el egy radikális tapasztalatba. A meztelen testeken megfeszülő izmok, a gyűrődő bőr, a rajta egyre erősödő bőrpír látványa mind komplex kérdéseket rajzolnak ki. A mozgás teremtését látjuk.

A Pirkadot a 2014-es év 20 legkiemelkedőbb kortárs táncelőadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat és 2014-ben elnyerte az évad legjobb kortárs magyar táncelőadásának járó Lábán Rudolf díjat.