Shared Values

Shared Values

 

Előadók és alkotók: Alex Bailey, Daphna Horenczyk, Csaba Molnár, Priiya Prethora

Zene: Zoltán Mizsei

Dramaturg: Ármin Szabó-Székely 

Koreográfus: Adrienn Hód

 

Koprodukciós partner:

WUK Peforming Arts

 

Támogatók:

Stadt Wien

Bundesministerium für Kunst, Kultur, öffentlichen Dienst und Sport

Magyar Nemzeti Kulturális Alap

Trafó Kortársművészetek Háza

Off Alapítvány

 

Fotók:
Marcella Ruiz Cruz

Kedves nézőink!

Épp most érkeztünk. Újak vagyunk itt, nem ismerjük még a terepet és egymással is csak ismerkedünk. Nyitottak vagyunk, türelmesek és kíváncsiak. Annak kell lennünk, ha osztozni akarunk a téren.

A személyiségünk, élettapasztalatunk, élethelyzeteink, a valóságaink és fantáziáink alakítják a tartalmakat, amelyekkel dolgozunk. Ezek a mi értékeink.

És ez napi szinten változik, újabb és újabb formát keres.

 

A Shared Values / Közös értékek egy testkutatás alapú kreatív folyamat, amelyet Hód Adrienn vezet. Négy változatos élettörténetű és szakmai hátterű előadó kísérletező kedvvel fordul egymás felé, hogy felfedezzék azokat a tudásokat, tapasztalatokat és gyakorlatokat, amelyek fontossá váltak számukra személyes és szakmai útjuk során, amelyek gazdagították őket, formálták a szemléletüket és amelyek megoszthatóak az előadás játékos terében. 

A Shared Values / Közös értékek alkotói folyamata a kíváncsiság, kapcsolódás és együttlét fogalmai köré szerveződött – beleértve a minket körülvevő ellentmondásokat és kihívásokat is. A különböző fizikális és performatív feladatokkal dolgozó hosszú vezetett improvizációkon keresztül, az előadók által létrehozott nyersanyagok olyan formába lettek strukturálva, amely megkísérli megőrizni az egész folyamat szabadságát és nyitottságát, de egyúttal arra is invitálja a nézőket, hogy kapcsolódjanak ehhez az élményhez.  

A Shared Values / Közös értékek a kirajzolódó egyéni előadói stratégiák kooperációján keresztül nyitott cserét teremt, amely a performatív szituációra nem kötelezettségként tekint, amelyben mindenképp egy mereven strukturált előadásra van szükség, hanem találkozások fluid felületeként. 

 

Adrienn Hód nemzetközileg dolgozó koreográfus, profilja a kortárstánc és a kísérleti mozgás. Munkái gyakran kutatásalapúak, a tabuktól és előítéletektől lecsupaszított mozgó emberi test foglalkoztatja. A próbateremben olyan érzékeny és felszabadító helyzeteket állít elő, amelyekben a tér és bizalom adott a táncosok számára fizikalitásuk, érzékelésük, érzéseik és identitásrétegeik szabad megélésére. Hód munkamódszere vezetett improvizációkra épül, amely a színpadon strukturált formában jelennek meg. A kész darabok gyakran a kortárstánc, a színház és a performansz határterületein helyezkednek el. 2007-ben alapította a HODWORKS-t, amely szabadúszó művészek tánc- és színházi társulata.

Alex Bailey (Performances for Pets) Bécsben élő előadó és alkotóművész. 2014-ben, Krõõt Juurak észt koreográfussal közösen létrehozták a Performances for Pets-t (előadások háziállatoknak). Ezekből a tapasztalatokból indították a Workshops by Pets-t (workshopok háziállatoktól), valamint autista és eltérő képességű gyerekekkel kezdtek dolgozni. Fiatal gyermekükkel és a társ szülőkkel, nem nukleáris családként léptek fel a Codomesticationben, munkáikat a Brut Wienben, a Tanzquartier Wienben, a CNDB Bucharestben, és a kölni Temporary Gallery-ben adták elő.

Daphna Horenczyk előadó, koreográfus és anya. Tel Avivben nőtt fel, jelenleg Bécsben él. Alkotómunkájában a tapasztalat és reprezentáció közti eltéréssel foglalkozik, és az iróniát használja társadalmi jelenségek kritikai eszközeként. Legutóbbi munkáit, a Diorama:stories-t és a Passage-et Bécsben mutatta be a város támogatásával. Emellett olyan koreográfusok munkáiban lépett fel, mint Anna Konjetzky, Ceren Oran, Amanda Piña és Ariel Cohen. Daphna tanulmányait a Sadna at Kibbutz Gaatonban és a SEAD-ben végezte.

Molnár Csaba a Budapest Kortártánc Főiskolán kezdte tanulmányait, majd a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban vett részt egy kétéves képzésen. 2010-ben csatlakozott a HODWORKS-höz. Munkáiban Molnár azt vizsgálja, hogy a radikális szélsőségek hogyan kombinálhatók különböző módszerekkel és kifejezési eszközökkel. Előadóként és koreográfusként az élet legprivátabb jelenségeinek egyetemes és felszabadító színházi élménnyé való átalakítása érdekli. Általa és vele készült műveket többször beválogattak az Aerowaves európai tánchálózatba.

Priiya egy nomád test, az indiai szubkontinens néptánc- és harcművészeti formáira hangolva. Vágyakat tolmácsol hanggal, költészettel, testfikciókkal és vizualitással. Legutóbbi álmodozásai a hegyek utolsó jégmaradványainak felkereséséhez, a hangzó intimitás archiválásához, fiktív mitológiákhoz és fizikai rejtélyek létrehozásának módjaként az ösztönök konfigurálásához vezetik.

Mizsei Zoltán zeneszerző, énekes, hangművész. Egyházzene-irodalmat, egyházi éneket, menzurális paleográfiát, szolfézst és kamarazenét oktat, valamint a Budapest Kortárstánc Főiskolán improvizációt, zeneelméletet és irodalmat tanít zeneterapeutáknak. Több együttesben zenél billentyűs hangszereken. Zeneszerzőként és zenészként 2007 óta több alkalommal vett részt a HODWORKS előadásaiban.

Szabó-Székely Ármin 2012-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg képzésén. Szabadúszó dramaturgként dolgozott több magyarországi színházban, a gráci Schauspielhaus-ban, a Landestheater Niederösterreich-ban, a torinói Teatro Stabilében, a kaunasi Nemzeti Színházban és számos független színházi és tánc produkcióban. 2023-tól a budapesti Katona József Színház társulatának tagja. 2012 óta dolgozik a HODWORKS-szel.

 

Ez az előadás kísérlet a stúdió szituáció formai és atmoszféra béli megőrzésére. Mitől válik peformatívvá egy személyes érdeklődések, improvizációs impulzusok és a próbatermi játékos hangulat szülte anyag? Hogyan őrizhető meg és tárható nézők elé az organikus alkotói flow és a közvetlen, könnyed előadói helyzet? Hogyan menthető át, mutatható meg az előadásban a koreográfus próbatermi jelenléte, figyelme, érdeklődése? A gyakorlatok, beszélgetések, eszmecserék és akciók egymásra való hatása, összekapcsolódása? Hogyan lehet úgy struktúrát szőni és megtartani, hogy közben a lehető legnagyobb mértékben a részvevők működéséhez alakítsuk azt? Mit rögzítünk és mennyi a szabad áramlás?

 

A kezdőpont egy multitasking gyakorlat: két vágány fut egymás mellett, egy fizikális és verbális. A szöveges feladat egy beszélgetés kialakítása, amelyben az előadók egymást saját nevükön szólítva, előre adott témákat kiindulásként használva improvizatívan építenek fel egy személyes nézőpontokból táplálkozó párbeszédet. Ebben a közvetlen beszélgetésben tapasztalati úton megszerzett értékek és értékrendek tűnnek fel, kirajzolódik, ki hogyan él és működik. A gondolatcsere útján, lassan bontakoznak ki tudások, tapasztalatok, kételyek. Az előadók személyisége, privát és alkotói útja kezd láthatóvá válni: Honnan jövök? Mi történt? Miben vagyok? Mit tanultam?  A megosztáson és meghallgatáson van a hangsúly, nem a konfrontáción.   

 

A performatív és mozgásos anyagok különböző irányokból formálódtak: 1. Helyzetek elengedésére, átlépésére, elfogadására talált eszközök mozgásformába, fizikalitásba forgatása. 2. Az előadók számára személyesen fontos értékekre reagáló mikroperformanszok. 3. Reagálás egymás akcióira. 4. Beyond állapot fizikális keresése, amelyben minden engedve van, és semmi nem hat igazán. 5. Letapogatni a tér minden részletét, kis satírozó mozgásokkal. 6. Zene leképezése expresszív tánccal, átélés, önkifejezés, érzelemdús formavilág. 7. Rejtett testrészek, nem szokványos pontok mozgatása (szemhéj, torok, nyelv, hónalj, has, nemiszervek, mellek, stb.)

 

Feltettük egymásnak és magunknak a kérdést: Mit tudunk? Van-e tudásunk egy nyitott alkotói helyzet fenntartására? Egy olyan helyzetére, amiben a maguk autentikusságában működnek a különböző előadók, láthatóvá válik performatív egyediségük, és amelyben lehetőségük van alakítani az előadás formáját. Ez egy új építkezési metódus volt. Az eddigi munkákhoz képest felborult az ismertnek és ismeretlennek az aránya. A szabadabb és nyitottabb folyamatban a koreográfus pozíciója is megkérdőjeleződött. Hód Adrienn húsz éve koreografál, húsz éve nem lépett fel saját kreációban, de ebben a folyamatban aktív előadói jelenléttel vett részt és szerepel az előadásban. Transzparenssé akarta tenni magát, megmutatni koreográfusi és magánemberi állapotát. A folyamatos párbeszéd mellett a mozgásos gyakorlatokhoz is csatlakozott. Az együtt mozgás, a formák és tartalmak közös keresése határozta meg a folyamatot mindenki számára. 

 

You don’t have to put it together” – hangzott egy jóbarát és kolléga tanácsa. A szerkesztés maga árulkodik az értékekről. Mit jelent összerakni? Milyen metódusok léteznek az össze(nem)rakásra? Engedni valami mást. Búcsú, kötődés, elengedés. Szabaddá válni. Do you believe in life after love?

 

A zárógyakorlat egy egyszerű játék. Egy előadó a térben tart, visz valamit, amit egy ponton átad egy másik előadónak, aki továbbviszi és stafétaszerűen továbbadja. Absztrakt tánc, a tér átszelésére alapozva. Átadunk és átveszünk egymástól láthatatlan dolgokat. Az átadás lehet megőrzése valaminek, de megszabadulás is valamitől, vagy segítség valaminek a hordozásában. Mire vágyunk? We don’t need as much.