MOTOR UNIT – SATI VEYRUNES

A kortárs táncban gyakran ismerjük a koreográfiák és a koreográfusok nevét, de a táncosokét már sokkal ritkábban. Pedig az előadók is hozzájárulnak a műalkotás létrejöttéhez azáltal, hogy egyedi értelmezéseiken keresztül formálják a teljes művészi képet.

Ez a projekt egy koreográfiai világot mutat be a saját érzékenységemen keresztül.

Az elmúlt két évben két szólóelőadással turnéztam nemzetközileg: Oona Doherty Hope Hunt and the Ascension into Lazarus című revelatív darabjával – amelyben 2021-ben vettem át a szerepet –, valamint a Bless the sound that saved a witch like me című előadással, amely Benjamin Kahnnal (Aerowaves Twenty24) való együttműködésből született.

Ennek az új projektnek az ötlete Philippe Quesne-nel folytatott beszélgetésekből indult ki, amelyet a La Ménagerie de verre-rel való eszmecserék követtek a szóló előadó mint a különböző koreográfiai nyelveket összekötő szál koncepciója körül. Ez a párbeszéd összekapcsolódott a kortárs táncrepertoár átörökítésének gondolatával, ami összhangban van azzal az erős vágyammal, hogy művészi együttműködésbe lépjek Erna Ómarsdóttir és Hód Adrienn koreográfusokkal. Meghívtam őket, hogy osszanak meg anyagot a saját repertoárjukból, és a projekt egy kettős est formáját öltötte, amelyben az ő két világuk lép párbeszédbe egymással.

Erna Ómarsdóttir az IBM 1401 – A User’s Manual című jelentős munkájának egy részletét adja majd át. Ezt a szólót 2002-ben alkotta meg, és ugyanabban az évben mutatták be először a La Ménagerie de verre-ben.

Hód Adrienn repertoárjából pedig 2011 és 2024 közötti archív anyagokat fogok fizikailag újraaktiválni. Adrienn a magyar kísérleti táncszcéna meghatározó alakja, munkája tovább gazdagítja ezt a projektet.

A projekt középpontjában az a vágy áll, hogy kapcsolatba lépjek már meglévő művekkel. Mélyen elkötelezett vagyok a kortárs táncrepertoár átadásának folyamata iránt, mert úgy vélem, ez nem egy rögzített, statikus dolog. Sokkal inkább egy élő történelem, ahol különböző idősíkok fonódnak össze. Olyan táncgyakorlatot keresek, amely befogadja az időhöz való eltérő viszonyokat.

Erna Ómarsdóttir-ral 2019-ben találkoztam először, a SEAD (Salzburg Experimental Academy of Dance) diplomaprojektem során. Általa kezdtem megérteni, hogy az egész testem – az arcom, a hangom is – a tánc szerves része. Az IBM 1401 – A User’s Manual című művén keresztül Erna kitágította a mozgásról és az előadásról alkotott elképzeléseimet. Munkáját a fegyelmezettség és a pontosság jellemzi, miközben arra hív minket, hogy mély kapcsolatban maradjunk tágas belső és külső terekkel. Ez a darab a jelenlét egy széles spektrumát nyitja meg.

Bár Hód Adrienn-nel még nem dolgoztam együtt, az együttműködés iránti vágyunk ösztönös. Munkái számomra a rétegek lehántásáról, a lemeztelenítésről, a leleplezésről szólnak. Arra tett javaslatot, hogy korábbi, 2011 és 2024 közötti koreográfiai anyagaiból aktiváljak újra részleteket. Ez szokatlan folyamat – míg általában a koreográfus épít fel egy csapatot egy koncepció köré, ebben az esetben az előadó választja ki és éleszti újjá a meglévő anyagot. Ez a kihívás mindkettőnket izgalommal tölt el: mi lenne, ha egy táncdarab egyfajta kurátori válogatás lenne az előadó részéről, egy évtized koreográfiai anyagaiból?

Úgy látom magam, mint híd e két nyelv között, aki lehetővé teszi a különböző formák közötti párbeszédet. A múlt és a jelen közti feszültségben mozgok, az idő különböző rétegeiből merítve.

Erna Ómarsdóttir és Hód Adrienn nyelve mélyen intuitív. Erőteljes képeket, tereket és témákat hordoznak – a sikolyhoz és a csendhez való viszonyukban. Az ő táncaik szépsége abban rejlik, hogy az előadó sosem rejti el a mozgásba fektetett erőfeszítést. Vonz engem az a fajta tánc, amely önmeghaladásra hív, és amelyben a küzdelem felvállalásának szépsége rejlik.

Az átadás folyamata mélyen megérint. Finom határvonalon létezik az eredeti anyag megértése és az átadás általi átalakulás között. Ahogy Anne Bénichou írja: „A test mint archívum a művek újraértelmezésének és újraírásának terepévé válik.” Erna és Adrienn munkáiból vett részletek olyan artikulációs folyamatok, amelyek tanúságot tesznek a saját idejükről, de egyben új tartóedényekké is válnak a mai előadó számára. Ez a „harmadik tér” – az a hely, amely egy egyedi mű és az előadó átalakulása találkozásából születik – az, amit meg kívánunk osztani.

— Sati Veyrunes