Még egy táncelőadás

Még egy táncelőadás

alkotótársak és szereplők: Jenna Jalonen, Márcio Kerber Canabarro, Molnár Csaba

művészeti konzultáció, dramaturg: Szabó-Székely Ármin

művészeti konzultáció, workshop: Szabó Veronika

zongorán kísér: Dinara Klinton / Anton Rosputko

zene: Liszt Ferenc: Transzcendens etűdök (no1, no2, no3, no4, no11)

koreográfia: Hód Adrienn

Támogatók: Nemzeti Táncszínház, AharmadikHely Lakásszínház, EMMI, Off Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, Partnerségben a Műhely Alapítvánnyal

Koprodukció: Trafó Kortárs Művészetek Háza

A darab alkotói időszakát megelező években a HODWORKS jellegzetességévé vált az önreflexió kulturális és politikai témákban. A darabokban ez konkrét verbalizáció és elemelt absztrakció szintjén egyaránt megjelenik. Hód Adrienn és alkotótársai folyamatosan azokat a helyzeteket keresik, amelyekben eltörölhetők a kortárstánc előadói és befogadói élményét előre kijelölő határok. A Még egy táncelőadásban három táncossal mennek tovább ezen az úton. A darabban szubverzív és groteszk helyzetek sorozata mutat rá egy mélyről fakadó előadói frusztrációra. Az alkotók leplezetlenül, a HODWORKS-től megszokott frontális és ironikus módon foglalkoznak a kiszolgáltatottság, a sikerélmény és a szeretetéhség kérdéseivel. Fenntartások nélkül, a végletekig merészkedve, mindenre képesek a színpadi túlélésért. Az így kialakuló performatív kudarcjáték köthető az alkotást kívülről nehezítő körülményekhez, de az előadók személyes kétségeit is rivaldafénybe állítja. Az előadói megpróbáltatásokból eredő félelem és öröm végül talán nemcsak kérdőjelekhez vezet, hanem olyan kortárstánchoz, amelyet a három táncos nem csupán előad, hanem megoszt a közönséggel.